Zeneiskolánk legnagyobb létszámmal rendelkező tanszaka a zongora tanszak. Az amatőr képzésben és a zenei pályára készülő növendékek körében is mind a mai napig nagyon közkedvelt hangszer.
Minden más szakon tanuló diáknak is lehetősége nyílik tanulmányai során, hogy betekintsen e csodálatos hangszer birodalmába.
Története messzire nyúlik vissza. Sok változáson, formálódáson keresztül jutott el a mai modernkori elvárásokig.
Elődjei, a 15. században kialakult klavichord és csembaló nem volt igazán alkalmas kis hangzása és dinamikai behatároltsága miatt a nagyközönség előtt való szólisztikus megszólaltatásra, inkább a continuo feladatokat ellátó, kamara jellegű, és otthoni zenélés hangszerei voltak.
Az igazi áttörést, a billentyűk leütésével létrehozott kalapácsmechanikát egy itáliai hangszerkészítő mester, Bartolomeo Cristofori találta fel 1710-ben. Ez a hangszer a Fortepiano nevet kapta. Itt már lehetőség nyílt a hangok dinamikai változtatására a billentyűk különböző súllyal, erővel és érzékenységgel való leütésével. Később a német Silbermann fejlesztette tovább a technikát, és létre hozta az un. bécsi mechanikát, ami egyszerű elven alapult, itt a kalapácsot a billentyűhöz rögzítették, kétkarú emelő segítségével, így megszólaltatva a húrokat.. Ám ez finom árnyalásokat nem tett lehetővé, így Backers mester jóvoltából, már a 19. században, tovább fejlesztése révén jött létre az angol mechanika, egy bonyolultabb, „lökőnyelves” megoldással, ami könnyebbé tette a billentést és árnyaltabbá a hangszín lehetőségeket. A kor zeneszerzői lelkesen használták ki a hangszer adottságait.
Több próbálkozás után az 1800-as évek elején új formája is kialakult a zongorának, pianínó néven, a praktikumot szem előtt tartva, a kisebb hely igénynek eleget téve, de a minőséget nem feladva.
Az idők folyamán a hangszer struktúrája kifinomultabb, bonyolultabb, igényesebb lett, például a filc borítású kalapácsok, vastagabb kereszthúrok, páncél tőke, pedálok színes lehetőségei által. A hangterjedelem nőtt, általában hét és fél oktáv, (összesen 88 billentyű) lett a jellemző. A zongora mai formája a 20. század elején alakult ki. Számtalan zongora készítő cég állít elő a világ minden pontján újabb és újabb modelleket. Ezek között megtalálhatóak a napi használatban lévő hangszerek és az un. hangversenyzongorák is.
Legismertebb márkák: Bechstein, Blüthner, Bösendorfer, Fazioli, Förster, Petrof, Pleyel, Rösler, Steinway, Yamaha, stb.
A modern kor elvárásainak megfelelve jött létre a digitális zongora, amely - habár nem állhat a zongora vagy pianínó helyébe, de - sok tekintetben, praktikus szempontból egyre kedveltebb lehetőséget nyújt a hangszer tanulás terén.
J.S. Bach: Concerto for 3 Pianos - Ránki Dezső, Klukon Edit, Ránki Fülöp
Bartók Béla zongorázik-Allegro Barbaro
Mozart Sonata No. 10 in C Major, K 330 - Krystian Zimerman
