1994 óta tanítok a Zeneiskolában, korábban Sopronban és Győrben dolgoztam, közben - egy évtizedig - Kapuváron. Játszottam klasszikus zenét (Soproni Színház, Győri Színház), könnyűzenét (Frigid Air zenekar, Fat Molly együttes), kortárs muzsikát (Veszprémi Petőfi Színház), megfordultam a punk-scénában (Pápa) és a film világában (Whoopy Goldberg-film, magyar low budget alkotások) egyaránt. Az Art Swing zenekarban jazz-t, különböző budapesti szállodákban bárzenét, igazi ütősmuzsikát a Győri Ütőegyüttesben játszottam, és számtalan fúvós-, latinzenekarban doboltam.

Az egyéni oktatás mellett - más hangszeresekkel együtt muzsikálva - kamarazenét is oktatok. Idézet a kamarazene-tantervből: “Ütőhasználat Az ütők általában nélkülözhetetlen hangszerei a mindenkori tánczenének; így elsősorban a reneszánsz táncok esetében használatuk szinte kötelező kellene, hogy legyen. Gyakori probléma, hogy az ütős hangszerével akarva-akaratlanul is az együttes karmesterévé válik, s ha nem kellőképpen jó muzsikus, többet árt, mint használ. A ritmuskíséretet általában rögtönözni kell. A próbák alatt a ritmusok többnyire rögzülnek, akár le is írhatnánk a kíséretet, ezzel azonban az improvizáció szabadságának érzését vennénk el, az előadás merevvé, gépiessé válna. A dob lehetőleg ne takarja el a basszust, hangmagasságban legyen fölötte vagy kerüljön határozottan alá, hamis basszus jelleggel. A mély dobokat inkább a lassabb, páros ütemű; a magasakat, ütőfákat a gyorsabb tempójú, csörgőket pedig elsősorban a páratlan metrumú táncokban érdemes használni. A triangulum inkább a nyugodtabb, lassabb művek jól használható hangszere lehet.”

A dobolás, a szinte végtelen hangszerállomány, a ritmusok szeretete, a gyakorlás és a fejlődés életkortól függetlenül mindenkineknagy élmény!