Szolfézs

•  

  A szolfézs az olasz „solfeggio” szóból ered, ami a hangok lapról éneklési gyakorlatát jelentette. Az Arezzói Guido-féle szolmizációs nevek eredetüket egy gregorián dallam, az „Ut queant laxis” kezdőbetűinek köszönhetik, gyakorlatilag a mai napig használjuk őket. A szolmizáció, mivel nem kapcsolódik konkrét zenei hangmagassághoz, valóban kitűnő lehetőség a kottakép megismerésére.
  A hangok rezgésszámon alapuló magasságának az abszolút (vagy ábc-s) nevek felelnek meg.

  A szolfézstanítás elsődleges célja a zene nyelvének elsajátítása, amely elsősorban aktív zenélés – éneklés, hangszeres játék-útján történik.
  Ifj. Sapszon Ferenc, a Kodály Zoltán Kórusiskola művészeti vezetője szavaival: „ A szolfézs ahhoz kell, hogy képes legyek meghallani mindazt, ami a zenében történik. Hogy felismerjem a zene alkotóelemeit, a hangok kapcsolódásának logikáját, a ritmusokat, és kifejlődjenek azok a képességeim, amivel ezeket elő is tudom állítani. Legyen belső hallásom, fejlődjön a memóriám, formaérzékem, legyen ritmusérzékem, vagyis – Kodállyal szólva – halljam azt, amit a kottában látok, és lássam magam előtt azt, amit hallok. Ennek birtokában egész más szinten kerülhetek kapcsolatba a zenével.”

  Hogyan járul ehhez hozzá a szolfézs óra? Az emberek többsége a szolmizálással azonosítja a szolfézs óra fogalmát. Valóban, az órákon szolmizálunk is, de - Kodály Zoltán óta - a szolfézs ennél sokkal többet jelent. A relatív szolmizáció, amit mi tanultunk és most tanítunk, egy eszköz, amely segíti a kottaolvasást, - írást illetve azokon keresztül megalapozza a zenei műveltséget. Szükség van rá ahhoz, hogy „megértsük” a zenét.
  Az órákon énekelt rengeteg népdal, majd később a különböző korok zenei szemelvényei fejlesztik a gyerekek stílus- és formaérzékét, egyre biztosabban olvassák a kottát. Kezdetben, a legkisebbek óráin nagyon sokat játszunk, a szokásos körjátékokon kívüli feladatok is játékosak, a gyerekek korához igazodnak. Az ismereteket mindig előkészítjük, érzékeltetjük, majd sokféleképpen gyakoroltatjuk. Egy jó szolfézs óra nagyon változatos, színes tud lenni. Igyekeznünk is kell, hiszen a gyerekek általában 5-6 iskolai tanóra és 1-1,5 óra délutáni tanulás után jönnek hozzánk, nem csoda, ha fáradtak. Az órai játékos feladatok, a közös éneklés során igazi kis közösségek jöhetnek létre, ezért sokszor a zeneileg gyengébb képességű gyerekek is szívesen jönnek az órákra.

  A szolfézs-tananyag nagyon logikus, a készségek és az ismeretek egymásra épülnek. Ha valaki rendszeresen, figyelemmel, szorgalommal vesz részt az órákon, élvezni fogja a megszerzett tudást, általa pedig a zenehallgatást, az aktív zenélést. És ez a legfőbb célunk, a zene megszerettetése: hogy ha már kikerülnek a zeneiskola falai közül, akkor is örömmel vegyék kézbe a hangszerüket, énekeljenek esetleg kórusban, és ők legyenek a koncertek „értő” zenehallgatói.