Oboa

• 
  

   

   

  Az oboa a fafúvós hangszerek családjába tartozó "magashangú" hangszer. Az elnevezése is innen származik a francia "hautbois - magashangú fa" szóból.
  Eredete nagyon távoli időkre vezethető vissza, s az biztos, hogy már az ókori görögök is használtak ilyen oboa-szerű hangszert, amelyet aulos-nak neveztek, s már akkor nagyon népszerü volt. Igazolja ezt ez az itt látható sírfaragvány is.
  Ezen a kezdetleges hangszeren még csak néhány furat volt, s inkább a furulyához hasonlított. Több évszázados fejlődés eredménye, hogy egyre több billentyűvel látták el, korszerűsítették, modernizálták, míg a XX. sz.-ban elnyerte mai formáját.
  Az európai zenetörténet egyik legkedveltebb fúvóshangszere, hisz a középkortól kezdve mind szóló-, kamara-, és zenekari alkalmazása igen elterjedt és népszerű volt. A XVII. sz.-tól kezdve a zenekar állandó tagja.
  A mai fél-, és teljes automata oboák nagyrészét egészen különleges ébenfából készítik, amelyen bonyolult billentyűzet teszi lehetővé az igényes, virtuóz, művészi játékot.

  Ez az ezüstözött billentyűzetű hangszer azonban még önmagában nem szól. Megszólaltatása egy rézcsövecskére felkötött és speciálisan kifaragott kettős nádlapocska segítségével történik, melyet a hangszerjátékos az ajkai közé vesz, s belefúvásával hoz rezgésbe, s ezt belehelyezve a hangszerbe, a rezgéseket felerősítvén alakul ki az oboa közismert hangja.
  Zeneiskolánkban ez a hangszer igen népszerű, hisz koncerteken, bemutatókon, kamarazenei együttesekben, zenekarban szerepelnek igen eredményesen növendékeink.
  
  A Józsefvárosi Zeneiskola rendezi meg már hosszú évek óta Budapest legkiemelkedőbb oboa-rendezvényeit: Országos Fesztiválokat, Találkozókat, Fővárosi Versenyeket rendez, melyen növendékeink eredményesen szerepelnek.
  Az oboatanár a nádat saját maga készíti a növendékeknek hangszerükhöz, életkorukhoz, szükségleteikhez igazítva.